Holnap ppppprrrrróóóóbaaaaaaa.... :P

Ezt játsszuk!!!!!!!!!

És jöjjünk már össze némi dallamhangszerrel, összepróbálni a Hope-ot!!! Az egy rossebes makacs sor kivételével tökre összeállt a fejemben! :D

Azt hiszem, a Lazy Power zenekar kollektívan kijelentheti, hogy a vulkánok talán mégse annyira rnr cuccok.

Szeretettel várjuk haza gitárosunkat :)

Hoztam egy számot, még csak rough cut, de el lehet kezdeni hozzá zenét írni. Annyi a kikötés, hogy vmi mid-tempó, jó dark hangnem, qrvasok gitár (dolgozz, Gergő) meg vmi jósok lábcines dobtéma legyen. Bori, te meg improvizálj vmit csellószólam-ügyben.

Ha meg szar, akkor kib@sszuk, mint a használt zsebkendőt. ;)

(aki lenyúlja - a rosszindulatú bloglátogatókhoz szólok), azt megtalálom.

Top coat, Top hat,
And I don't worry cause my wallets fat.
Black shades, white gloves,
lookin' sharp, lookin' for love.
They come runnin' just as fast as they can
cause every girl is crazy 'bout a sharp dressed man.

Egyszerűen zseniális a ZZ Top! Mostanában ezt hallgatom, és mindenkinek jó szívvel tudom ajánlani. Nem is értem, hogy korábban miért nem fedeztem még fel magamnak őket! RnR!

 Közeleg......

...és a Lazy Power fantörpikus koncerttel fogja emelni a rendezvény fényét!!!

...de az is lehet, hogy nem.

Kénytelen lesz mindenki eljönni, hogy megtudja!...

:P

Ezúton kívánok nagyon boldog húsvétot kedves zenésztársaimnak, és minden olvasónak!!

(alulról a második sorban, jobbról a második vagyok én...)

(ezt csak a poén kedvéért)

(hogy jut el a nyuszi egy este alatt mindenhová...)

 A zenekar örömmel és büszkén (remélem) értesíti minden rajongóját (valamint egyik tagját XD), hogy szert tett egy príma menedzserre, aki egyelőre az ismeretlenség homályában kíván maradni, de minden bizonnyal jelentős hazai és nemzetközi sikerekhez fogja segíteni a bandát. Ha meg nem, és le akar nyúlni bennünket, akkor úgyis megnyúzzuk, illetve a zene hatalmát könyörtelenül ellene fordítjuk. Pl:

De jelen pillanatban természetesen nem neki "dedicated" ez a dal.

;)

A Lazy Power ezúton kíván zúzásban és rákenrollban gazdag NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT és további hasonló éveket Whitequeen nevű tagjának!!

Kissé megkésve, de annál nagyobb szeretettel kívánok a magam és a lézi köreibe tartozó minden hímnemű nevében boldog nőnapot! Elsősorban a banda két hölgy tagjának, illetve természetesen a rajongóink, barátaink, majdani grupijaink között található hölgyeknek is.

Mivel mással fejezhetné ki jobban a női nem iránti rajongását a rákenroller férfi, ha nem egy szál (gitáros Axl) rózsával? Isten éltessen sokáig Titeket!

Várjuk épp az autogramkérőket :)

Bár az elmúlt napok (hetek?) során úgy tűnt, nagy a csend a zenekar háza táján, senkit ne tévesszen meg, ez a titokzatosság-stratégiánk része. Nem lehetünk mindig itt, különben a rajongók nem értékelnék eléggé a jelenlétünket.
Egyszóval a tervek, tervezgetések továbbra is gőzerővel folynak, de ezekről most nem írok, mert számotokra talán nem annyira érdekesek.
Viszont, ami érdeklődésre tarthat számot, ha már kedves Whitequeen kollegám az előző postban bevezette a programajánló rendszerét, az egy koncert:
méghozzá az Over the Rainbow nevű formáció estje az A38-on áprilisban. A legendás Rainbow tagjai egyesültek újra ebben a csapatban: Joe Lynn Turner énekes, Bobby Rondinelli dobos, Greg Smith basszusgitáros, és Paul Morris billentyűs. De mivel Ritchie Blackmore bácsit épp eléggé lefoglalja családi élete, meg a Blackmore's Night, ezért, (hogy autentikus módon mégis egy Blackmore-nál maradjanak) a fiát, Jürgent kérték fel a gitáros szerepére. Jürgen állati vicces mód hasonlít apukájára, és nem kevésbé állatmód gitározik (na jó.. azért a Blackmore névről még mindig Ritchie fog eszünbe jutni elsőre), szóval jó kilátásaink vannak egy viszonylag kevés lóvéból megúszható fergeteges rockkoncertre.
E sorok írója úgy véli, hogy igen nagy sebességgel be kéne szereznie a hiányzó Rainbow-albumokat...
Ízelítőnek:

A kedves zenésztársaknak üzenem ezúton: aktivizálják magukat egy kissé...

Előreláthatólag a zenekar 3/4-e jelen lesz e nívós rendezvényen, egyelőre a közönség soraiban, de ami késik, az soká jön. Ilyen törtszámokkal egyébként még jónéhányszor fog találkozni a kedves olvasó... :P

Bár a kedves kollegina már írt klásszikus rákenroll témában egyet mára, én is megírom a magamét, végülis beígértem.

A téma mi más volna, mint -egyik- nagy szerelmem a zenében, az Ólom Léghajó. Idióta névválasztás (naná, hogy Moon és Entwistle keze van a dologban), klasszikus blues riffek kőkeményre felpörgetve, mennydörgő dobtémák, búgó basszusfutamok és visító vokál. Milyen egyszerű is volna, ha ennyivel el lehetne intézni őket, de nem lehet. Sokkal többet tettek ők annál. Nem is akarok most komplett biográfiát adni a zenekar pályafutásáról, mert ahhoz egy könyv terjedelme is kevés volna, inkább csak kicsit felvázolni, hogy miért olyan fontosak ők nekem -és talán mondhatom, hogy többünknek is a póveren belül-.

A minap egy dokumentumfilmet néztem, amiben szerepelt Jimmy Page is. Volt egy bejátszás a Stairway to Heaven egy koncertverziójából. Alapból ez nem tartozik a kedvenc Zep nótáim közé, bár nagyon szeretem. De mégis tök jó volt hallani, mert ennyire jammelős, élő formában még nem hallottam korábban. Kb 1 perc után azon kaptam magam, hogy a végtagjaim ütemesen mozognak a Bonzo diktálta tempóra, és valósággal légdobolok rá az éjszaka közepén, teljesen önkéntelenül. Ahogy a mozdulataim összetalálkoztak a dal ritmusával hírtelen éreztem, hogy "elönti" mindenemet a zene és szabályosan a zene mozgat tetőtől talpig. Nem bírtam abbahagyni, és nem is akartam, mert jóleső érzés volt néhány pillanat erejéig elképzelni, hogy milyen lehetett AZ, OTT és AKKOR. A hátam közepéből kiindulva éreztem a gerincem mentén valami furcsa borzongást, ami végül felkúszott a fejemig és akkor elárasztott teljesen. Gorilla módra légdobolás, megőrülés, néhány percnyi zenétől. Eufória, nincs rá jobb szó. Nyilván igen hülyén néztem ki, de nem érdekel, bevállalom. Ezt váltja ki belőlem az igazán jó rákenroll muzsika és John Bonham.

És hogy mégis mi köze van ennek a lézipóverhez? Igen egyszerű. Szeretném újra és újra átélni ezt az eufórikus érzést, csak nem a képernyőt bámulva a fotelemben, hanem nagyközönség előtt élőben, a barátaimmal zenélve.

Nahát, kedves Rajongótábor, mivel felszólítást is kaptam, meg amúgy is kedvem volt, gondoltam idepöccintek egy szösszenetet, csak hogy meglegyen a mai adag Lazy Power:)
Felmerültek itt afféle ötletek, hogy hová menjünk zúzni, hát én most nem erről fogok írni, hanem egy hasonlóan praktikus és megoldásra váró feladatról, méghozzá a turnéutazásokról. Az a véleményem ugyanis, hogy ahhoz, hogy az embert komolyan vegyék, NAGYON igényesnek kell lenni. (ebbe az is beletartozik, hogy a felemlegetett franciadrazsét természetesen mindig színekre szétválogatva kérjük majd, és amíg meg nem kapjuk, addig nem leszünk hajlandóak a színpadra vonszolni a seggünket, csak hisztérikusan sikoltozva, alsóneműben toporzékolunk majd a bekksztédzsben.)(na jó, ez csak vicc volt. ilyet csak akkor játszunk, ha már hétszámjegyű lesz a gázsink... dollárban).
Szóval, a turnéhoz szerintem legalább egy turnébusz szükségeltetik, plusz ugye a jármű, ami a felszerelést cipeli. Na most egy turnébuszon nagyon szükségünk lesz hűtőre, mivel abban fogjuk tartani a friss túrórudit, meg a sört, meg a behűtött poharakat a jégerhez. Ezen kívül, ami nagyon fontos, az a megfelelő hifi berendezés, ugyanis ma többedszer voltam kénytelen rájönni, hogy ha nem jutok a ZENEadagomhoz reggel, akkor egyszerűen nem akarock élni. Az pedig nem egy jó állapot. Ami azt illeti, többségében úgy képzelem a turnékat, ahogyan Fish megvalósította a The Rockerben, aki nem látta a filmet, annak: partihegyek, pia, rákkenroll, zúzás de nagyon csúnyán, börtön (ahonnét persze 24 órán belül kivisznek, mivel iszonyú sok zsénk lesz addigra és még a hekusok is a mi dalainkat fogják dúdolni, és a leszakadt gombunkon fognak vitatkozni, hogy kié legyen), barátkozás a rajongókkal. Nagy vonalakban.
Fontos még a turnéhoz a megfelelő staff. Aki késztetést érez, már most jelenkezhet (fizetést egyenlőre nem ígérünk). Kritérium csak annyi, hogy bírja a napokon át tartó bulizást és piálást, valamint némi izom nem árt, ja és persze bírja a nagyon jóarc-laza-kreatív-szerény zenészeket:D
Hm, azt hiszem hozzátettem a magamét a mai naphoz, úgyhogy most be is fejezem, ez csak néhány gondolatmorzsa volt a jövőnket illetően, felvetések, ötletek, úgyhogy jöhetnek a reakciók.
JAAAA, bocsánat! hogy ne menjek el szó nélkül a kihívás mellett, mivel most Kiss-korszakomat élem, jöjjenek a maszkos srácok!! (akik itt épp maszk nélküli periódusukban voltak) Ne aggódjatok, nem fogok én is Kiss-tagnak maszkírozódni a koncertjükre, de már nagyon várom!!!!
Ez a szám klasszikus:)))))
 

A negyedik kávém után úgy belelkesedtem: szervezzünk turnéállomásokat! A földrengető debütálásunk után (amely helye és ideje nem tudom, nyilvános legyen-e, vagy játsszunk where's fluffyt) ugyan úgyis elárasztanak a könyörgő hangú "mitiszikazenekar, gyertek" megkeresések, de amíg ezeket sikerül leszerveznünk (a rendkívül bonyolult technikai hátterünkre és a 286 pontos riderünkre való tekintettel - ad137: franciadrazsé), addig se álljon a szekér...

Tehát lehetnénk olyan jófejek, hogy máris felajánljuk a felületet az exkluzív meghívásokra.

Azaz: hol stealje a showt a fergeteges Lazy Power???

Addig itt egy kis kedvcsináló, amit nem ígérek, hogy eljátszunk, de rnr. Vagy mi a f***om.

\m/_

Mivel amúgy is pont ma gondoltam arra, hogy régen írtunk a blogba, ezúttal én is hozzáteszem a magamét. Nem akarom elvenni Whitequeen kolléga kenyerét, csak két aprócska kiegészítést teszek:
1. Soha de soha nem mondanék ilyen igazságtalanságokat a barátaimról, szóval ne gondoljatok ti sem efféle csúnya dolgokat Whitequeenről.
2. Természetesen a második mondatát sem úgy gondolta, hiszen mi mind profi zenészek vagyunk, és sosem lesznek problémáink olyasmivel, mint pl. egy Bruce Springsteen-szám eljátszása...
 

Nos hát miután szeretett csellistánk kedvesen bemutatott mint alkoholista hedonista nimfomán Romana/Tiffany-olvasót :P (pedig nemis O:-) ) (EDIT: értsd: pedig nem is olvasok ilyeneket :))) ), beköszönök már én is...

Hoztam valamit, amit a kedves zenésztársak (hehe, nincs pofám :D) bandatagok is először fognak látni. Egyszerűen nem bírom kiverni a fejemből, ha hallgatom, hogy mennyire beleillene a profilunkba - bocs az Öregtől, de inkább töltelékszámként, merthogy (imádott Rajongótáborunk figyelmébe) az eddigi setlistünk jóval pörgősebb, zúzósabb rákenrol irányba húz. De ez valamiért olyan, mintha a négyünk zenei ízlésének egymástól legtávolabbi pontjait összekötő vonalak metszéspontja lenne! Na ábrázoló geometria off, jöjjön a lényeg.

Tehát, band members & K.Közönség: játsszuk ezt??? (kicsit xar a hangminőség, sry)

Szavazzatok, smároljatok, Robin, gyakorold az intrót ;) - 2010 = Year of LOVE&ROCK

♥WQ

Nos, a látszat ellenére -vagyis hogy nektek, kedves rajongóknak úgy tűnhet, napokig hallgatunk és semmi sem történik az együttes háza tájékán- az előkészületek továbbra is gőzerővel folytatódnak. Múltkori, igen gyümölcsöző megbeszélésünkön például, amelyen az együttes fele vett részt, némi kulturális tevékenység után sikerült megegyeznünk arról, hogy elfogadjuk a Rolling Stone magazin interjú-felkérését, akik kíváncsiságuktól hajtva többször is felkerestek már minket egy fotósorozat és riport reményében. Ugyanis senki nem tud szó nélkül elmenni a már-már világhírnévre szert tevő titokzatos együttes mellett, amelynek tagjairól csak egy megfotosoppolt kép található a blogoldalon (pedig a tagok amúgy elképesztően jókiállásúak és királyok), valamint, bár mindenki hallott róluk, senki nem ismeri a dalaikat!
Ne tévesszen meg benneteket ez a nagy rejtelmesség, minderre csupán azért van szükségünk, hogy amikor már mindenki tűkön ül, akkor egyszerre hirtelenül, villámcsapásként jelentessük meg nagy példányszámban fogyó albumainkat! Tudjátok, ha ez a módszer J. Cameronnak is bevált, nekünk is be fog;) Addig még bírjátok ki, már nem kell sokat várni (csak néhány évtizedet).
Megbeszéltük továbbá azt is, hogy turnéinkon hogyan zajlanak majd az események, milyen járművel indulunk útnak, mit fogunk fogyasztani útközben, meg hasonlók - ezeket most nem írom le, mert bizonyára érdektelen lenne számotokra, ezek csak belső infók.
Végül pedig szépen alakulgat a setlistünk, amit sajnos államtitokként kell kezelnem, ezért nem oszthatom meg veletek, legyen annyi elég, hogy annyira sokoldalúak vagyunk, hogy az már gömb, tehát mindenki meg fogja találni az ízlésének megfelelő zenét a repertoárunkban, már persze aki szereti az igényes, jól hangszerelt, elgondolkodtató és ütős szöveggel rendelkező számokat.
Ennyit mára, most megyek csokit enni.

Nos, a zenekar örömmel konstatálta, hogy máris ekkora számban érkeznek a kedves rajongói kommentek, e-mailek, és az érdeklődők száma percről percre nő!
Ezért, hogy informáljunk Titeket a formációról, ezúttal bemutatom a tagokat:
Whitequeen (aka SEA): sokoldalú Queen-rajongó kollegina, aki a virtuális művészetek (azaz fotósopp, digital art) mellett a fanfictionök és a bonyolult emberi viszonyokkal operáló, ámde romantikus történetek világában egyaránt otthon van. Munkája a reklámszakmához köti,  de lassan a House-iparban is elismert tényező lesz. Büszke kétszeres világbajnok dominóból, ahol hazánk Queenes-rákenroller szép nőit képviselte. Érdeklődése fókuszában bizonyos korosodó, de fiatalos és igen vagány dobosok, valamint szimpatikus, fiatal énekes-gitárosok találhatók:P De az igézően barna-szemű, érzéki ajkakkal megáldott vulkániakat se felejtsük ki a sorból. És hogy ne csak pasikról legyen itt szó, ki kell emelnünk igen kiváló angoltudását, lelkesedését (főleg a zene, valamint az italozás iránt:P :D). Tagja az országos blogtalálkozók (három fő által alapított, de azóta valóban országos méretűvé duzzadt) sorozatát elindító triónak is.
A Lazy Powerben ő a basszgitáros (ha azóta még meg nem változott a felállás..:D)
Robin: szintén Queen-rajongó kolléga (egyszerűbb ha ezt nem is írom ki ezután, mert mind onnét ismerjük egymást), aki a szegedi kirendeltségünket képviseli. A dobosok táborát erősíti, így a Lazy Powerben is ezen a hangszeren fog játszani, amint az alább már kiderült. Robin is sokféle érdeklődéssel rendelkezik, ő is nagyon ott van a szeren angolban, digital artban, például honlapunk/blogunk dizájnját is ő követte el (amiért ezúton is hálás köszönetünket fejezzük ki). Ezen kívül kedveli az indie-t és a rákenrollt (mily meglepő), az egyetemet és a melót viszont nem. Gyengéi a naaagy-bociszemű leányzók (ilyen tulajdonsággal rendelkező rajongók kerestetnek). Robin kolléga alapvető profilja a vidámság és a humor, ami az országos blogtalálkozókon is mindig megnyilvánul, és ami bizonyos esetekben rekeszizomgyilkoló.
(Robin, most örülhetsz, hogy egyszer sem írtam le azt, hogy metrosz.....)
Gergő: szűkszavú, ámde szintén irdatlan humorérzékkel rendelkező kollégánk. Jelenleg két bandában játszik: a világhírű Queen Unplugged Projectben, és a világhírnév felé haladó Roversben. Blues és rock (valamint sajnos néha a besorolhatatlan kategóriájú Coldplayt) kedvelő gitárosunk otthon van a hazai zenei életben, és pókeres körökben sem mellőzhető. Érdeklődési körébe tartoznak ezen kívül a társadalomkritikával fűszerezett, elvont humorú sorozatok, úgy mint Family guy, South park, a vígjátékok, valamint a zúzás és a sör. Egyszer ivott abszintot, és egy bizonyos szint alá csak bizonyos szint után megy. "A férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út" közmondást teljes mértékben kimeríti. Kedveli még a TúróRudit minél nagyobb mennyiségben.
Moondream: teljesen elvont, valami másik világban (jelenleg Pandorán) tartózkodó személy, akit a tündéreken, a mitológián, a Holdon és a megfoghatatlan dolgokon kívül a nyuszkák, a csokoládé, a zene, a rajzolás, olvasás és az írás érdekel. De egyikben sem túl jó (az olvasást leszámítva). A Lazy Powerben csellózni fog, ha minden igaz, bár a szólók/basszus megoszlást tekintve érzése szerint még lesznek viták. Imádója a Queennek, a Scorpionsnak, Jeff Scott Sotonak, a Pink Floydnak, a Rockhajónak, a Gyűrűk urának, Írországnak és az Avatarnak. Elkötelezett világbéke-tolerancia akaró, amiért legalább tesz is valamit, nem úgy mint a többi hobbijáért. A blogtalálkozók harmadik alapítója. Csakis a rákenroll.

Szóljatok, ha kihagytam valamit;)))

Látom, a többiek itt aktívkodnak, úgyhogy én is hozzáfogok, nem kommentek formájában, haneeeeem dobpergés, dobpergés (Robin lécci prezentáld) blogbejegyzés formájában!!
Tehát.
Ez a mi, gy. k. Queenes-blogos köreinkből kinövő formációnk, a Lazy Power, amelynek bemutatkozó (és rajongókkal kapcsolatot tartó, illetve őket az újdonságokról értesítő) új fórumát, a blogot olvassátok. (ha ez eddig nem tűnt volna fel). Ezennel feljogosítom a csapat többi tagját, hogy üljön a számra, ha baromságokat írock.
Na tehát, ahogy Robin kolléga írta Whitequeen blogjában, "hatalmas rákenrollerek vagyunk", azt hiszem mindannyiunk nevében kijelenthetem, hogy nálunk a Queen az alap, meg a fő-fő szentség is egyben. De azon kívül is vannak nagy kedvenceink, azt majd megírjuk, ha a tülekedő rajongók minden második kommentben ezt fogják firtatni;)))
A zenekar amúgy Cozy Powell után lett elnevezve egy szép december-végi napon, amikor az égből potyogó franciadrazsék és Richard Gere feneke mellett éppen ez (is) eszünkbe jutott a sok más elhangzó marhaság mellett:D (apropó, sztem valami dalt kéne kanyarítani a megalakulásunk kalandos körülményeiről is...:D)
Asszem, most így első körben ennyi lesz részemről, mivelhogy ma még nem ettem csokit, ami égbekiáltó és tűrhetetlen, szóval most..... áhh, remeg a kezem, elvonási tünetek..... na pá.
 

A blog hamarosan beüzemelődik, de ugye "nomen est omen", lusták vagyunk dolgozni rajta. Türelem lazy powert terem!