Bár az elmúlt napok (hetek?) során úgy tűnt, nagy a csend a zenekar háza táján, senkit ne tévesszen meg, ez a titokzatosság-stratégiánk része. Nem lehetünk mindig itt, különben a rajongók nem értékelnék eléggé a jelenlétünket.
Egyszóval a tervek, tervezgetések továbbra is gőzerővel folynak, de ezekről most nem írok, mert számotokra talán nem annyira érdekesek.
Viszont, ami érdeklődésre tarthat számot, ha már kedves Whitequeen kollegám az előző postban bevezette a programajánló rendszerét, az egy koncert:
méghozzá az Over the Rainbow nevű formáció estje az A38-on áprilisban. A legendás Rainbow tagjai egyesültek újra ebben a csapatban: Joe Lynn Turner énekes, Bobby Rondinelli dobos, Greg Smith basszusgitáros, és Paul Morris billentyűs. De mivel Ritchie Blackmore bácsit épp eléggé lefoglalja családi élete, meg a Blackmore's Night, ezért, (hogy autentikus módon mégis egy Blackmore-nál maradjanak) a fiát, Jürgent kérték fel a gitáros szerepére. Jürgen állati vicces mód hasonlít apukájára, és nem kevésbé állatmód gitározik (na jó.. azért a Blackmore névről még mindig Ritchie fog eszünbe jutni elsőre), szóval jó kilátásaink vannak egy viszonylag kevés lóvéból megúszható fergeteges rockkoncertre.
E sorok írója úgy véli, hogy igen nagy sebességgel be kéne szereznie a hiányzó Rainbow-albumokat...
Ízelítőnek:

A kedves zenésztársaknak üzenem ezúton: aktivizálják magukat egy kissé...