"Azt hiszem, az együttes a kevésbé tehetséges zenészek köré épült. Egy rövid ideig volt egy valóban kiváló gitárosunk (emlékszem, hogy jó volt, mert rendes Vox erősítője és szép hangszere is volt), de néhány próba után továbbállt. Úgy rémlik, sosem próbáltuk meg véglegesíteni a felállást. Ha felbukkant két új gitáros, az egyszerűen csak bővítette a repertoárt, mert egyikük biztosan tudott egy olyan dalt, amit a többiek nem ismertek. Ekkor Roger volt a ritmusgitáros. Csak később száműztük basszusgitárosnak, mikor visszautasította, hogy a spórolt pénzét elektromos gitárra költse, ráadásul ekkor jelent meg Syd Barrett is, így Roger lejjebb csúszott a ranglétrán. Ahogy később megjegyezte: 'Hála Istennek nem kellett addig süllyednem, hogy a dobok mögé üljek!' Ezzel egyet kell értenem: ha Roger lett volna a dobos, én valószínűleg roadként végzem..."

(a részlet Nick Mason: Inside out c. könyvéből van. Nick később, a Pink Floyd létrejötte után a rocktörténelem egyik legjobb dobosa lett, Roger Waterst meg asszem nem kell bemutatni)

(tudom, hogy szemét vagyok. Bocs, Robin, bocs, Snyper:P :DDD)